Ez csak egy kis lépés, Mr. Gorsky

Pont semmilyen évfordulója vagy aktualitása nincs annak a kis lépésnek, amit 1969. július 20-án tett Neil Armstrong, úgyhogy igazán időszerű megemlékezni róla. Amikor a koreai háború veteránja és rátermett berepülőpilóta, ugyanakkor higgadtságáról és szerénységéről közismert űrhajós a Hold felszínére lépett, azt mondta a felvételek tanúsága szerint, hogy “That’s one small step for Man, but giant leap for Mankind”. Manapság nem ezt a lejegyzést használják, és állítólag Armstrong sem ezt akarta mondani, mert igazából ennek semmi értelme. Ebben a formában a “Man” és a “Mankind” ugyanazt jelenti: “Egy kis lépés az Embernek, de hatalmas ugrás az Emberiségnek”. Armstrong mintha kihagyott volna egy határozatlan névelőt…

Természetesen ez tökéletesen alkalmas baki arra, hogy évtizedekig rágódjanak rajta. A Földre visszatérés után Armstrong számos alkalommal visszahallgatta a felvételeket, és végül némi hezitálással vette tudomásul, hogy a spontánnak beállított, de valójában (a bátyja szerint) hónapokkal korábban, gondosan kimunkált mondatot bizony elrontotta. A NASA megértő együttérzéssel a hivatalos átiratban a mondatba biggyesztett egy kapcsos zárójelbe tett névelőt, ami a ma általánosan ismert alakjára igazította a szállóigét: “Egy kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az Emberiségnek” (“That’s one small step for [a] man but a giant leap for Mankind”). És ezzel még rá is tettek egy lapáttal a pletykák és álhírek kevdelőinek nem kis örömére. Szinte hihetetlen, hogy egy aprócska “a” még 2006-ban is komoly kutatások, a technika vívmányainak maximális kiaknázásával végzett elemzések és viták tárgya lett, amikor a média nagy érdeklődését övezve az ausztrál informatikus-újságíró-vállalkozó Peter Shann Ford bejelentette, hogy a rendelkezésére álló csúcstechnikával, hangelemzés révén talált egy aprócska hullámot, amely bizonyítja, hogy Armstrong kimondta a hibádzó “a” névelőt. Csak éppen a kor adatátviteli technológiája hallhatatlanná torzította a halhatatlanná lett mondat egyik elemét.

Nyilvánvaló, ismerve a médiát, hogy ez nem vetett véget a vitáknak és találgatásoknak. 2011-ben, restaurált hangfelvételeket kutattak az események pontos rekonstruálása érdekében. Nem kisebb nevek próbálták cáfolni a hangtöredék létét, mint például Mark Liberman nyelvész tudós, a számítástechnika nyelvészeti alkalmazásának egyik neves alakja és a Linguistic Data Consortium alapítója és igazgatója. Csakhogy abban az időszakban, amikor Armstrong lelépett a leszállóegység létrájáról, addig, míg megállapította, hogy egyenletes, porszerű felületen jár, ami alig pár milliméternyire süllyed be a lába alatt, összesen két másodpercnyi hiány van, amit elnyelt a zaj és az átviteli veszteség. Ennek egyik töredéke (46 századmásodperc) a hiányzó hang.

Armstrong azonban mást is mondott a Holdon, érdekes és lényegtelen dolgokat is, aztán  a holdkomphoz visszatértekor állítólag tett még egy misztikus megjegyzést, sokak szerint az egyik szovjet konkurens felé: “Sok sikert, Mr. Gorsky!” Csakhogy nem létezett Gorszkij nevű űrhajós, ezért számos találgatás látott napvilágot, hogy ki is lehetett Mr. Gorsky.

Végül 1995. július 5-én egy beszéde utáni sajtótájékoztatóján ismételten feltették a kérdést Armstrongnak, és amire addig csak titokzatosan mosolygott, ez alkalommal csodák csodájára válaszolt:
– Az érintettek már elhunytak és tudtommal senki nincs, akinek árthatna az igazság, úgyhogy elmondom. Amikor gyerek voltam, a barátainkkal baseballt játszottunk a kertben, és a labda átrepült a szomszédhoz, éppen a fürdőszoba ablaka alá. Amikor átlopakodtam érte, Mrs. Gorsky hangját hallottam, amint a férjének azt kiabálta: “Orális szexet akarsz? Orális szexet? Tudod, mikor lesz itt orális szex? Majd ha a szomszéd kölke a Holdon sétál!”

Ez az imádni való történet azonban sajnos nem igaz. Neil Armstrong persze ismerte a sztorit – egy Buddy Hackett nevű komikustól hallotta először.

A Holdra szállással kapcsolatban viszont kevesen tudják, hogy Armstrong és (Edwin Eugene) Buzz Aldrin hagyott egy különleges csomagot az égi kísérőnk felszínén. A csomagban emléktárgyak voltak, különleges emberek tárgyai, hogy legalább ilyen formában jelen legyenek ott: Jurij Gagarin, és Vlagyimir Komarov szovjet űrhajósok, valamint a tüzet szenvedett Apollo 1 legénysége: Gus Grissom, Ed White és Roger B. Chaffee már nem voltak az élők sorában. Ez talán nem lenne akkora hír, de gondolj bele: az űrjárművek szűkös kapacitását annyira gondosan ki kell használni (például a létfenntartó rendszerekkel, tartalékokkal, stb.), hogy minden gramm, minden köbcentiméter dollár ezrekbe kerül. A gesztus így már egészen más képet mutat, és mindenképpen tiszteletre méltó dolog.

Jut eszembe, Armstrong haja is komoly értéket képviselt, olyannyira, hogy 2005-ben majdnem per is kerekedett miatta. Az történt, hogy a fodrásza, az a Mark Seizmore, akihez több mint húsz éve járt rendszeresen, titokban összegyűjtötte a híres űrhajós nyesedékét, és jó alaposan eladta egy gyűjtőnek, háromezer dollárért. Armstrong felháborodott, amikor erről tudomást szerzett, és perrel fenyegette Seizmore-t, amennyiben az nem szerzi vissza a hajat, vagy nem fizeti be a háromezer dollárt egy Artmstrong által választott jótékonysági szervezetnek. Seizmore inkább fizetett.

És még ezzel sincs teljesen vége az érdekességeknek. 1980 táján felröppent egy álhír az iszlám terjesztésében érdekelt csoportok révén, miszerint Armstrong áttért az iszlám hitre. Nem kisebb oka volt rá, mint az, hogy a Holdon járva meghallotta az adhan-t, a muszlimok imára szólító hívását, amit a Földön a müezzinek énekelnek a minaretek tetején (elhelyezett hangszórókból). A NASA többször is cáfolta ezt, vagyis azt mondják, hogy a müezzin hívó szava nem ér el a Holdig. Az álhír egy indonéz énekes egyik dalának kapcsán reppent fel, és 1983-ban több újság is foglalkozott vele Jakartában, de az iszlám országaiban később is újra és újra szárnyra kapott. Egy apró alapja azért volt a történetnek: Armstrong az Ohio állambeli Lebanon lakója volt, és bár az nem azonos a közel-keleti Libanonnal, a különbség tulajdonképpen elhanyagolható: Lebanon város lakosainak többsége ugyanis szintén muszlim.

Ja, és még egy aranyos eset: 1985-ben Mike Dunn, egy hivatásos expedíció vezető expedíciót szervezett “a legnagyobb felfedezőknek”, és meghívta Sir Edmund Hillaryt, a fiát, Peter Hillaryt, Steve Fossettet (aki elsőként kerülte meg a Földet hőlégbalonnal), Patrick Morrow-t (hegymászót, aki elsőként mászta meg a Hét Csúcsot, mindhét kontinens legmagasabb csúcsait, ráadásul mindet a nehezebbik útvonalukon) és Neil Armstrongot, hogy együtt meghódítsák az Északi Sarkot. 1985. április 6-án sikerrel is jártak. Amikor megkérdezték Armstrongot, hogy miért vállalkozott erre az útra, azt válaszolta:
– Mindig kíváncsi voltam, hogy is nézhet ki az Északi Sark a felszínről, hiszen eddig csak a Holdról láttam!

A képen Armstrong a Hold felszínén a leszállóegységen ügyködik valamit, mellette az Egyesült Államok zászlója “lobog a szélben”… A kép a NASA felvétele, amit a NASA  GPN-2000-001209 fényképazonosítóval és AS11-40-5886 egyéb azonosítóval katalogizált. A felvétel az Egyesült Államok törvényei alapján közkincsnek (PD) minősül. By NASA (Great Images in NASA Description) [Public domain], via Wikimedia Commons