Foglalkozása?

Azt mondják, hogy Kodály Zoltán öregkorára kissé morózus lett, aki hajlamos volt beletemetkezni a gondolataiba, és nagyon zsémbelt, ha e tevékenységében butaságokkal zavarták.

Talán így esett, hogy elmélkedése közepette nem vette észre, hogy a gyalogátkelőhelyen a jelzőlámpa már pirosat mutat, és bizony átment a zebrán, látványosan és szabálytalanul. A túloldalon pedig már ott várta a Rend Éber Őre, aki gondosan a sípjába fújt, majd megállította a nagyszerű zeneszerzőt. Nem ismerte ugyan fel, de példásan meg akarta büntetni, mert mégiscsak lehetetlenség, hogy tisztességben megőszült úriemberek az életük és testi épségük kockáztatásával csak úgy átkelnek a zebrán, amikor piros van. Elővette hát a noteszét, elkérte a Mester személyi igazolványát, és nekiállt az adategyeztetésnek:

– Neve?
– Kodály Zoltán. – válaszolt bosszúsan Kodály.
– Foglalkozása?

Na, ez volt az a kérdés, amire a nagy művész sem számított. Akkoriban már közismert volt, és az is különösnek számított, hogy nem ismerték fel, az meg végképp, hogy a foglalkozását kérdezik.

– Komponálok. – mondta zavarodott tömörséggel. Erre viszont már a rendőr kezdte erősen ráncolni a homlokát, elvégre ez nem foglalkozás, legfeljebb időtöltés, vagy állapot, vagy hogy is van ez… Komponál… Komponál… Kompon…

– Ahá! – csapott a homlokára, ahogy a halovány kis lámpácska pislákolni kezdett virtuálisan a feje felett: – Szóval révész!

A fenti kép alkotója: By William Warby (London, England) – Traffic Light Tree, CC BY 2.0 licenc alapján szabadon felhasználható, forrás: Wikimedia Commons.