Abszolút friss eset. Bejön a Kedves Vevő (tényleg kedves, szeretettel várjuk ám máskor is!), és tengeri csillag díszt keres. Sajnos semmilyen nincs, pedig tűvé tesszük érte a céget. Megkérdezi a kollégát is, hasonló eredménnyel. Együttérző hümmögések, bólogatások, fejcsóválás mellett konstatáljuk, hogy a világ milyen kegyetlen szegény tengeri csillagra vágyókkal.
– Tehát maguknál sincs tengeri csillag. – foglalja össze a probléma súlyosságát korrekten átlátva a Kedves Vevő.
– Sajnos nincs. Se csillag, se tengeri csikó. – válaszolja a főnököm. Mire a vevő arca felderül, és megkérdezi:
– És a tengeri csikló mekkora?
…
Facepalm, jobbra el. Csak akkor mertünk elkezdeni röhögni, amikor már kellő távolságban volt. 🙂
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!