Egyformák, mint két tojás

Egy ismerősöm mesélte az esetet, aki egy kis trafikot vezetett a budapesti Nagykörút egyik igen forgalmas helyén. Ennek megfelelően a termékkörük is rendkívül széles volt, talán a balkezes kozákpisztoly hiányzott, de még az sem kizárt, hogy be tudták szerezni.

A hétköznapi igények azonban a dohányárun túl (akkoriban, a kilencvenes évek vége felé) az ital, háztartási vegyiáru felé mutatkoztak leginkább, és persze az édesség kihagyhatatlan volt. Volt is belőle szép választék. Többek között a divatos csoki tojás, amiben kis sárga kapszulában összerakós játék rejtőzik, de az, hogy milyen, teljes mértékben meglepetés. Ennek ellenére egy anyuka ezzel a kívánsággal állt az eladó elé:
– És kérek két ilyen tojást is, de olyat adjon, amiben egyformák a játékok!

Hú! A gyártó kimondottan figyelmet szentel annak, hogy egy kartonon belül ne fordulhasson elő két egyforma tojás – ráadásul semmi nem jelzi, hogy mi van belül, ezért is a meglepetés jelentésű termék a neve. Ám az anyuka is tartogatott egy meglepetést, és teljesen méltányolandó indokkal támasztotta alá a lehetetlen kérését:
– Pedig muszáj lenne, mert az ikreim összevesznek, ha különböző játékot találnak!

Az étel tele van meglepetéssel.