A helyszín valójában lényegtelen, de valahol kies hazánk egyik felében történt a dolog, éppen a vasúti átjárónál. Képzelj el egy közönséges, ún. sorompóval biztosított vasúti átjárót a semmi közepén. Mellette kis őrház, és egy rét. A réten békésen legelészik a kecske, valami karóhoz kötve. A gazdája megérkezik, eloldozza, indulna hazafelé, ám ekkor…
A sorompó, mint egy isteni beavatkozásra, leereszkedik. A réten a rovarok énekelik a saját szólamukat, a gazda összehúzza a szemét. Valami feszült zene is kellene szóljon, de az csak a westernfilmekben fér a költségvetésbe, Kárpát-medencében nem. A távolban reszkető pont közelít lassan, még annál is lassabban, végül egyre nagyobb, és a sorompó elé beáll. Egyszerű lovaskocsi, a bakján kissé kapatos parasztember. A vonat sehol.
Megjelenik az úton az Opel, beáll a szekér mögé. A sofőr ismerős erre, leállítja a motort, letekeri az ablakot és kilógatja a karját. Időnként behúzza: lapoz. Újságot olvas.
Távoli robaj, egyre közelebb. Nem, nem a vonat. Egy motoros érkezik, és fajtája szokása szerint előre húz a lovaskocsi mellé. A hely elég szűk, mert a ló egészen ráállt a sorompóra. Amikor a motoros mellé ér, megijed, és odaharap. Erre már a motoros ijed meg, és ösztönösen a ló pofája felé üt az öklével. A ló felhorkanva hátrál – a szekér nekimegy a mögötte álló Opelnek. Sima eset?
Persze nagy vita támad, senki sem vállalja a felelősséget. Veszekedés, kiabálás. Erre már a kecskés emberünk is odamegy, akkurátusan kiköti a jószágot, ahogy kell, és nekiáll kifejteni a véleményét. Kisvártatva rendőr is érkezik (éppen arra járt), és ha már odahívják, hát helyszínel, jegyzetel, és csóválja a fejét: az egész eset nem ér annyit, az Opelen alig látszik valami horpadás. Ez persze senkit nem zavar, hiszen itt elvekről van szó: miért részeg a kocsis, miért áll közvetlenül mögé az autós, miért tolakszik előre a motoros, miért harap a ló, miért fontoskodik a rendőr? Miért késik a vonat?
Annyit azért nem késik, és mire az egyezkedés véget ér, régen el is ment. Mindenki megbékél, mindenki menne a dolgára. A kecskés emberünk is. Csak hát hol lehet a kecskéje?
Keresi erősen, nézi az út mindkét oldalán, a vasút mindkét oldalán, még a csalitos felé is eltekint, aztán döbbenten látja, hogy a kecske bizony ott van, ahová kikötötte: ott himbálózik szegény pára a felnyitott sorompó hegyénél…
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!