A lustaság haszna

Igazából nem tartom hasznosnak, ha lusta az ember, mert rendszerint rengeteg plusz energiát igényel. Ott van például Gioachino Antonio Rossini, aki az anekdota szerint az ágyában fekve komponált. Amikor egy ismerőse meglátogatta (egyes változatok szerint pártfogoltja, a fiatalon elhunyt Vincenzo Bellini), véletlenül leejtett egy lapot az éppen készülő opera partitúrájából. A vendég ugrott, hogy felvegye, de Rossini csak enerváltan legyintett:
— Hagyja, fiam, majd írok egy másikat.

A lustaság terén azonban nem a “pesarói hattyú” a kedvencem, hanem egy angol, bizonyos Isaac Newton. Mit is tudunk Newtonról? Semmit nem lehetett rábízni. Az iskolában is csak azért tanult, hogy bebizonyítsa, magasabb rendű egy vele kötekedő társánál. Azt mesélik róla, hogy amikor a jószág őrzését próbálták rábízni, úgy otthagyta őket, hogy szanaszét széledtek a birkák, a malacok meg széttúrták a szomszéd veteményesét. Aztán egy szép napos délelőttön, a munka dandárja idején leheveredett az almafa alá, és elszunyókált. Egy alma éppen akkor adta meg magát a tömegvonzásnak, és épp eme úriember fejére esett. Más ember erre felkel és odébbáll, esetleg almát szüretel vagy más hasonló hasznos foglalatosságba kezd. De Newton nem így tett. Ő megmagyarázta az esetet.

A dolog igen jól sikerült, olyannyira, hogy komoly elismerést kapott a tömegvonzásra vonatkozó felismeréséért, amit aztán még meg is toldott három törvénnyel, amelyekben a testek tehetetlenségére vonatkozó első törvénye nagyjából azt is megmagyarázta, hogy miért nem kelt fel az almafa alól. Még az uralkodó is nagy kegyben részesítette, és hamarosan Sir Isaac Newton lett belőle, főrang, aki a Parliament felsőházában képviselőként volt jelen. Jelen volt, nem tevékenykedett. Hosszú évekig ült a Felsőház üléstermének számára fenntartott helyén, és ezen évek alatt egyetlen egyszer szólalt fel. Felszólalása szabad fordításban valami ilyesmi volt:
— Uraim, rémes huzat van. Kérem csukassák be az ablakot.

Egy valamit azonban nem szabad elfelejteni, pedig nagyon kevesen tudják: Newton találta fel a pénzérmék szélén található recét. Ennek segítségével tudott akkoriban védekezni a pénzhamisítás ellen, és megállapítani, hogy a forgalomban lévő érmék 10%-a hamisítvány. Azért az is valami!