Kicsit balra

Ez az anekdota számos változatban került már elém, úgyhogy minden konkrétumot mellőznöm kell, de annyira kedvelem a történetet, hogy muszáj megosztanom Veled.

bagoly_jaj747Azon az éjszakán úgy tűnt, hogy minden a brit utasszállító pilótája ellen esküdött. Szakadt az eső, alacsonyan ültek a felhők a reptér felett, a látótávolság alig haladta meg a szobahőmérsékletet. Ráadásul a gép is rosszalkodott: a leszálláshoz szükséges lassú repülést biztosító áramlásrontó felületek közül a legfontosabb, a fékszárny nem működött. Az innsbrucki repülőtér pedig eléggé komoly feladat, a magas hegyek között rendszerint felhőkbe burkolózik, és még a megközelítése is tapasztalt pilótát kíván.

Az angol pilóta pedig tapasztalt volt, korábban a légierőnél vadászgépekkel repült, és amolyan családi örökségként is megvolt benne az a bizonyos, lenézéssel vegyes ellenszenv, ami alapján minden német nyelvterületen lévő dolog a vesztes fritzek undok birodalma. De hát már béke volt, így ellenszenvét csak apró szurkálódásokban élhette ki.

Az irányítás jó kis osztrák akcentussal beszélt angolja csak hab volt a tortán, nem igazán könnyítette meg a munkáját. Szintén tapasztalt első tisztje addig hibátlanul repülte a gépet, de a megközelítés elején a kapitány átvette a gép irányítását, és a másodpilóta feladata volt a torony közléseit visszafejteni és értelmezni. Hármas kategóriájú műszeres leszállás a rossz látási viszonyok miatt, fékszárnyak nélkül – ez mindenképpen a kapitány felelőssége, kiváltképp egy ilyen helyen. A sors azonban kegyelmezni látszott, az irányjeladó jelének „elfogása” után maga a leszállás nagyszerűen sikerült, a gép a kifutó középvonalán lassult szinte álló helyzetig, hogy aztán a megfelelő kapuhoz guruljon.

– Éppen középre! – nyugtázta elégedetten a kapitány, amit éppen meghallott az irányító is a bekapcsolva maradt rádión.
– Én úgy látom, hogy egy kicsit balra van a felezővonaltól. – csipkelődött az osztrák, aki a jelek szerint igencsak szurkolt a sikeres leszállásért.
– És valóban. – nyugtázta meglepő módon a kapitány. – Az első tisztem meg egy kicsit jobbra van tőle.

Az úr a pokolban is úr.

bagoly_jettel_setal

A címkép Manfred Irmer felvétele a Pexels.com gyűjteményéből – CC0 licenc alapján szabadon felhasználható

 

Ki vagy te???

Trollbamondás

bagolymondjairgumburgumA napokban az egyik kolléganőm mobilja csörög, és egy ismeretlen körzetszámról keresi egy ismeretlen szám. A kolléganő óvatos, megpróbálja kideríteni, honnan is jöhet a hívás, mert ilyen nem szokott előfordulni. Mire felvenné a telefont, a másik oldalon leteszik. Kicsit később megint ugyanarról a számról csöng a telefon, de éppen egy ügyféllel elfoglalt, mire felvenné, megint bontják a vonalat. Amikor az ügyfél távozik, kolléganőm visszahívja az ismeretlen hívót. A Különösen Agresszív Kismalac női megfelelője veszi föl:

– Ki a franc vagy te? Ki a franc vagy te, mi?
– Jó napot kívánok, erről a számról volt két nem fogadott…
– Mégis mit képzelsz magadról? Ki a franc vagy te??? Szállj le a férjemről, és ne merészeld hívogatni!!!

A “franc” szó helyett egy sokkal durvább hangzott el, és a hang annyira dühös volt, hogy a kolléganőm inkább letette a telefont.

Bennem viszont beindult a kisördög, és elképzeltem a következő folytatást:
– Kovács Istvánné vagyok a Credit Ninja Tartozáskezelő Kft-től, és azért keresem a férjét, mert a Pink Pussycats Escort Service-nél felhalmozott huszonhatmillió-négyszázötvenezer-hatszázharminc forintos tartozása több mint hatvan napja lejárt, úgyhogy vagy rendezi még a mai napon, vagy holnap a végrehajtónak is fizetheti, de akkor hozzon 47%-kal nagyobb összeget, mert a végrehajtás költségeit és jutalékait is neki kell állnia. Viszonthallásra!
– Miféle…
– Azt már a férjével tisztázza!

Őszinte leszek. Nagyon jól esett elképzelni ezt a helyzetet 🙂

bagolymondjahukkk