Címke: Trabant

Még a rendszerváltás után, a legbizonytalanabb időszakban történt az eset, amit egy kollégám apja, a történet szenvedő alanya mesélt nekem.

Egy nagy állami cégnél dolgozott, és bizonytalanná vált az egzisztenciája. Amúgy is sok volt a gondja, a családban is voltak problémák, az állandó fenyegetettség-érzet kikezdte az egészségét is, és a korábbi, mesterségesen felduzzasztott dolgozói létszám fenntarthatatlanná vált a cégnél, viszont a leépítés nem mindig azt érte, aki lógott, hanem a munkásmozgalmi múlt, szakszervezeti tagság, személyes ellenszenv, pletyka, rokoni kapcsolatok ugyanúgy, vagy még erősebben is hatással voltak rá, mint a szakértelem, rátermettség, és hasonló huncutságok. Hősünk tehát kellőképpen zaklatott idegállapotban indult haza egy péntek délután, amikor a kedves (nem) és megértő (nem) osztályvezetője a hétvége kezdete előtt egy órával hívatta, hogy megemlítse neki a következő heti átvilágítást, és megjegyezze, hogy valamelyik rokonának is kitették a szűrét (és most jól jönne neki az osztályon egy állás). Hősünk tehát gondokba merülve, enyhén szédelegve, automatikus mozdulatokkal ment ki a kapun, indult el jobbra, és ugyanígy, fejben teljesen máshol járva nyitotta ki a Trabit is. Beült, egy darabig küzdött a biztonsági övvel, mert szokás szerint megint beakadt valahova, aztán óvatosan, háromszor is körülnézve indult el, mert a bal tükre a hidegindítást követően annyira remegett, hogy semmit sem látott belőle, és hazafelé vette az irányt. Az egyest már megint nehezen vette a váltó, ismét állíttatni kellene rajta, de talán kibírja a következő szervizelésig.

A hétvégét a Velencei tónál akarta tölteni a családjával és egy régebbi munkahelyről származó ismerős, hajdani kolléga családjával, horgászat, strand, este egy kis szalonnasütés, talán még hal is… hát ebből nem biztos, hogy lesz valami. A főnöke sunyi, mellesleg odavetett megjegyzése járt a fejében az utcára került rokonáról. Vajon az fenyegetés volt, vagy csak véletlenül, és elég rossz időzítéssel elejtett információ, vagy éppen együttérzés kiváltására tett szándék, a fene tudja. Kánikula lesz szombaton, vasárnap estére vihart jósolnak, talán jobb lenne le se menni Velencére, a halak ilyenkor… de inkább hallgassuk meg az időjárást, hátha jobbat mond azóta.

Be akarta kapcsolni a rádiót, rutinból odanyúlt a gombhoz, de csak a levegőt érte. A rádió helyén egy kissé sorjás peremű lyuk tátongott. Ellopták a rádiót!

Ahogy odanézett, az előtte araszoló Lada megtorpant, a Trabi meg hangos csattanással állt a hátuljába. Még szerencse, hogy nem mentek gyorsan, a dugóban erre esély sem volt, de a Trabantok “papír” karosszériája rosszul viselte az ilyesmit is. Nem elég, hogy a rádió oda, most még a javításra is elő kell teremtenie az összeget… Elkeseredetten szállt ki a kocsiból, megnézni a kárt, amikor még nagyobb megdöbbenés érte.

Az ő Trabantja eddig egérszürke volt, nem ilyen bugyikék, mint amiből most kiszállt…