Nézem az egyik hírműsorban, hogy a balkáni időjárás nem éppen balkáni viszonyokat hozott: a tengerparti strandokat hó borítja, Isztambulban 120 cm esett, és a görög szigeteken a kék tenger szürke, a fehér házak pedig félméteres hótorlaszok mögött bujkálnak, a máskor vakítóan ragyogó falak most egész egyszerűen terepszínűek.
Nem tudom, hogy Görögországban, főleg a szigetvilágban mennyire gyakori a hóesés, de az a gyanúm, hogy évtizedek telnek el nélküle. És mivel tapasztaltam már mediterrán telet, a maga hűvös, esős, nyúlós és párás valójában, szerintem éppen elég az is, nem hiszem, hogy nagyon hiányzik arrafelé a jég, a hó és a mínuszok.
Aztán mutatja a tévé, hogy egy Hydrához hasonló kis szigeten (vagy a szomszédjában), a nyári kánikulát idéző, mesebeli kis házak között egy helybeli utat próbál vágni a kapujától a főutcáig. Gondosan, szakértelemmel forog a kezében a hólapát, szemmel láthatóan a dologgal foglalkozik dologidőben, nem a siránkozással. Bölcs dolog, mindennek megvan a maga ideje.
Csak egyet nem értek. Honnan van ott neki hólapátja? Én például az egész házban nem találok evezőt… 😉
Bagoly mondja: HU! 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!