Hú, hű, hó!

A görög szigeteket belepte a hó, és ez felvet egy filozófiai jellegű kérdést.

bagolymondjahavazottNézem az egyik hírműsorban, hogy a balkáni időjárás nem éppen balkáni viszonyokat hozott: a tengerparti strandokat hó borítja, Isztambulban 120 cm esett, és a görög szigeteken a kék tenger szürke, a fehér házak pedig félméteres hótorlaszok mögött bujkálnak, a máskor vakítóan ragyogó falak most egész egyszerűen terepszínűek.

Nem tudom, hogy Görögországban, főleg a szigetvilágban mennyire gyakori a hóesés, de az a gyanúm, hogy évtizedek telnek el nélküle. És mivel tapasztaltam már mediterrán telet, a maga hűvös, esős, nyúlós és párás valójában, szerintem éppen elég az is, nem hiszem, hogy nagyon hiányzik arrafelé a jég, a hó és a mínuszok.

Aztán mutatja a tévé, hogy egy Hydrához hasonló kis szigeten (vagy a szomszédjában), a nyári kánikulát idéző, mesebeli kis házak között egy helybeli utat próbál vágni a kapujától a főutcáig. Gondosan, szakértelemmel forog a kezében a hólapát, szemmel láthatóan a dologgal foglalkozik dologidőben, nem a siránkozással. Bölcs dolog, mindennek megvan a maga ideje.

bagolymondjadicsak

Csak egyet nem értek. Honnan van ott neki hólapátja? Én például az egész házban nem találok evezőt… 😉

Z

Egy időben CASIO szaküzletben dolgoztam. Számos történet kerül majd ide azokból az időkből, vevőkről és eladókról, de leginkább arról, amire a bagoly is azt mondaná, hogy “húúú…” Az első ilyen azoban legyen egy aranyos történet. De lássuk is, mert hosszabb lesz a bevezető, mint maga a bejegyzés, ha így folytatom 🙂

Kellemes délelőtt a boltban, nyugi van, de nem a tétlenség, hanem a kiegyensúlyozott, tevékeny nyugi – a legjobb, ami a munkát élvezhetővé teszi.

Szemben velem fiatal hölgy, pár dolgot vásárol, áfás számlát kér. A karján kétéves-forma kislány ül, kicsit már unja is a dolgot, fészkelődve keres valami érdekeset. Közben írom a számlát, felkerül rá a két-három tétel, majd egy lendületes Z-alakú vonallal kihúzom az üresen maradt sorokat, véglegessé és megmásíthatatlanná téve az ügyletet.

bagolymondjaawA kislány egy pillanatra megmerevedik, töri a fejét, aztán félhangosan megkérdezi az anyukáját:

– A bácsi miért tette oda a Zorró-jelet?

 

A Talicska

Történet a Talicskáról, aki túl sokat futott

bagolymondjaezegykocsiEgy nem túl közeli, és nem is túl jó ismerős mesélte a történetet, aki igazság szerint nem is az én ismerősöm volt, meg talán nem is úgy hívták – bár nem emlékszem a nevére. 😉

Az időpont valamikor a kétezres évek eleje, amikor igencsak kifizetődő volt Szerbiából kávét, dohányárut csempészni, mert egy-egy körrel is igen nagy pénzt lehetett keresni – természetesen nem legálisan.

A csapat, amiben talán az unokabátyjának a sógorának a nővére egyik ismerőse (na jó, ő maga) is dolgozott, vett egy közismert és megbízható “ex-cucilista” autót, kimondottan A Munka céljára. Szeged környéki kis határátkelőkön keresztül hozták be, ami éppen kelendő volt, naponta többször fordulva – de mivel a csempészést megakadályozandó csak egyszer lehetett egy főnek ki- és belépni, váltott műszakkal dolgoztak. Az volt a fontos, hogy az autó mozgásban legyen, mert akkor keresett. Az pedig mozgásban volt, úgy meg lehetett pakolni, “mint egy taligát”, mondta Bélabá a szomszédban, így aztán rajta ragadt a Talicska becenév. Oda is figyeltek rá, hogy üzembiztos legyen, mindenből a legjobbat kapja, de javítani nem sokat kellett, annál többet kellett a kopó alkatrészeket cserélni. Főleg az után, hogy a határ húsz kilométeres körzetén belül forgolódó módszer egyre rizikósabb lett, ellenben jó pénzt hozott a cuccot tovább vinni Ausztriába… Három műszak ment a kocsival, Talicska csak akkor pihent, amikor éppen egy újabb wellness kezelést kellett kapjon.

Két év alatt belepörgettek a kilométerórába 320 ezer kilométert. Ekkor úgy ítélte meg a csapat, hogy Talicska megszolgált, jobb lesz túladni rajta, mielőtt még betegeskedni kezdene. El is vitték az autópiacra, éppen csak lemosták előtte, meg eltüntették az árulkodó rekeszeket és egyéb nyomokat.

Kiálltak vele a placcra, kitették rá a táblát: két éves kocsi, új árának egyharmadáért eladó. A kutya rá nem nézett. Erre Sanyi, akit nem is így hívtak, kitalálta, hogy írjanak rá magasabb árat. Össze is tanakodtak, és megállapodtak egy olyan összegben, ami az alig használt kétéves autóhoz olcsó, de nem feltűnően olcsó volt. Meg is jött a vevő!

bagolymondjavacsoraVevő Józsi, bár neki sem ez volt a neve, jó alaposan körbejárta, megtapogatta az autót, kipróbálta, benézett a motortérbe, kipufogóba, és megrángatta az első kerekeket is, nézte-nézte, miért ennyi a Talicska. Az meg szerényen tűrte, bírta, és ha voltak esetleg lelki szemei, akkor azok előtt egy nyugodtabb, csendesebb és pihenősebb idő képei jelenhettek meg. Vevő Józsi ugyanis környékbeli nyugalmazott agronómus volt, szerény ember, akinek arra kellett az autó, hogy egy-kéthetente átugorjon vele Hódmezővásárhelyen túlra, a sógorához, besegíteni neki ezt-azt. Talicska kombi volt, és a nagy raktér is előny lehetett időnként, de igazából nem tudta, mi lesz az a kényszerhelyzet, amikor ezt az előnyt ki is tudja majd használni. Ráadásul olyan harapósan méregzöld volt, bár a fényezés nem volt már szép, de rozsdának nyomát se mutatta, és akárhogy nézte, az autó rendben volt. Lealkudott hát még két tank benzin árányit, tenyérbe csaptak, de Vevő Józsit csak nem hagyta nyugodni a Nagy Kérdés. Mivel Sanyi volt az ész, és ő bonyolította a boltot, hozzá fordult:

– Eggyet áruljon mán el, mert csak böki az oldalamat.
– Monnya, hátha én tudom. – válaszolta Sanyi, aggodalmát leplezve.
– Szóval… Egész szép is az autó, jó is az autó, nem látok én benne hibát, csak  egyet nem értek.
– Osztán mit? – ráncolta a homlokát Sanyi.
– Hogy’ a manóba tudott maga két év alatt húszezer kilométert beletenni?

Sanyi csak nyelt egyet, de az Villachig elhallatszott, és nem mert semmi konkrétat se mondani rá, inkább csak a vállát vonogatta.

– Dógozni jártam.

A Talicska kilométer számlálója csak ötszámjegyes volt, és százezrenként körbefordult.

bagolymondjasuhan

A cikk üregi baglyot ábrázoló bevezető képe Matt Lavin (Montana, USA) felvétele, CC BY-SA 2.0 licenccel szabadon használható. Forrás: Wikimedia Commons

Egyformák, mint két tojás

De mi van, ha a két tojás sem egyforma? Egyáltalán, lehet egyforma?

bagolymondjanekemEgy ismerősöm mesélte az esetet, aki egy kis trafikot vezetett a budapesti Nagykörút egyik igen forgalmas helyén. Ennek megfelelően a termékkörük is rendkívül széles volt, talán a balkezes kozákpisztoly hiányzott, de még az sem kizárt, hogy be tudták szerezni.

A hétköznapi igények azonban a dohányárun túl (akkoriban, a kilencvenes évek vége felé) az ital, háztartási vegyiáru felé mutatkoztak leginkább, és persze az édesség kihagyhatatlan volt. Volt is belőle szép választék. Többek között a divatos csoki tojás, amiben kis sárga kapszulában összerakós játék rejtőzik, de az, hogy milyen, teljes mértékben meglepetés. Ennek ellenére egy anyuka ezzel a kívánsággal állt az eladó elé:
– És kérek két ilyen tojást is, de olyat adjon, amiben egyformák a játékok!

Hú! A gyártó kimondottan figyelmet szentel annak, hogy egy kartonon belül ne fordulhasson elő két egyforma tojás – ráadásul semmi nem jelzi, hogy mi van belül, ezért is a meglepetés jelentésű termék a neve. Ám az anyuka is tartogatott egy meglepetést, és teljesen méltányolandó indokkal támasztotta alá a lehetetlen kérését:
– Pedig muszáj lenne, mert az ikreim összevesznek, ha különböző játékot találnak!

Az étel tele van meglepetéssel.

Gyerek kezébe nem való!

Az Egyesült Államokban még az ősi brit törvényeknél is furcsábbak vannak. Íme.

bagolymondjaveszelyesA képen látható két dolog közül az egyik annyira veszélyes, hogy az USA némely államában komoly büntetésre (akár 12 ezer dolláros pénzbírságra is) számíthat az, aki ilyet ad a kiskorú gyermek kezébe. Nyilván egyértelmű, hogy melyik lehet az…

Eltaláltad, az apró játékot rejtő édesség. Maga a törvény korábbi, mint a Kinder kedvelt csokija, és valójában racionális oka van: a tojásban lévő apró játékot a kisgyerekek könnyen lenyelhetik, sőt, még felnőttre (amerikai felnőttre, úgy értem) is veszélyt jelenthet.

A fegyver nem gáz, feltéve, hogy nem gázfegyver. Az alapjog, ami ezek szerint a gyermekekre is érvényes. A sok-sok év alatt megtanultak együtt élni vele.

Együtt halni is.

Sorompó

Történet a türelmetlenségről, a sorompóról és a kecskéről, akire nem bíztak káposztát

bagolymondjaijedjmegA helyszín valójában lényegtelen, de valahol kies hazánk egyik felében történt a dolog, éppen a vasúti átjárónál. Képzelj el egy közönséges, ún. sorompóval biztosított vasúti átjárót a semmi közepén. Mellette kis őrház, és egy rét. A réten békésen legelészik a kecske, valami karóhoz kötve. A gazdája megérkezik, eloldozza, indulna hazafelé, ám ekkor…

A sorompó, mint egy isteni beavatkozásra, leereszkedik. A réten a rovarok énekelik a saját szólamukat, a gazda összehúzza a szemét. Valami feszült zene is kellene szóljon, de az csak a westernfilmekben fér a költségvetésbe, Kárpát-medencében nem. A távolban reszkető pont közelít lassan, még annál is lassabban, végül egyre nagyobb, és a sorompó elé beáll. Egyszerű lovaskocsi, a bakján kissé kapatos parasztember. A vonat sehol.

Megjelenik az úton az Opel, beáll a szekér mögé. A sofőr ismerős erre, leállítja a motort, letekeri az ablakot és kilógatja a karját. Időnként behúzza: lapoz. Újságot olvas.

Távoli robaj, egyre közelebb. Nem, nem a vonat. Egy motoros érkezik, és fajtája szokása szerint előre húz a lovaskocsi mellé. A hely elég szűk, mert a ló egészen ráállt a sorompóra. Amikor a motoros mellé ér, megijed, és odaharap. Erre már a motoros ijed meg, és ösztönösen a ló pofája felé üt az öklével. A ló felhorkanva hátrál – a szekér nekimegy a mögötte álló Opelnek. Sima eset?

Persze nagy vita támad, senki sem vállalja a felelősséget. Veszekedés, kiabálás. Erre már a kecskés emberünk is odamegy, akkurátusan kiköti a jószágot, ahogy kell, és nekiáll kifejteni a véleményét. Kisvártatva rendőr is érkezik (éppen arra járt), és ha már odahívják, hát helyszínel, jegyzetel, és csóválja a fejét: az egész eset nem ér annyit, az Opelen alig látszik valami horpadás. Ez persze senkit nem zavar, hiszen itt elvekről van szó: miért részeg a kocsis, miért áll közvetlenül mögé az autós, miért tolakszik előre a motoros, miért harap a ló, miért fontoskodik a rendőr? Miért késik a vonat?

Annyit azért nem késik, és mire az egyezkedés véget ér, régen el is ment. Mindenki megbékél, mindenki menne a dolgára. A kecskés emberünk is. Csak hát hol lehet a kecskéje?

Keresi erősen, nézi az út mindkét oldalán, a vasút mindkét oldalán, még a csalitos felé is eltekint, aztán döbbenten látja, hogy a kecske bizony ott van, ahová kikötötte: ott himbálózik szegény pára a felnyitott sorompó hegyénél…

bagolymondjabocsanat

Viszonyítási pontocskák

A hőtágulás hatása a késésre

bagolymondjalikeabossKöztudott, hiszen általános iskolai tananyag, hogy a hőtágulás miatt melegben a dolgok nagyobbak, a hidegben meg kisebbek. A hidaknál például dilatációs hézagokat hagynak, hogy a pályatestnek legyen a melegben hová nyúlnia, és a hézagokat lemezekkel, fésűhöz hasonló rácsokkal zárják le, hogy télen se essen oda semmi.

De még ez sem jelenti azt, hogy a nagy hidegben, amikor az utak is rövidebbek kellenek legyenek (hiszen szilárd tárgyak), hamarabb érsz az uticélodhoz…