Giorgia

o27keeffe-28hands29
Alfred Stieglitz: Georgia O’Keeffe portréja (Kezek), 1918

Az az igazság, hogy már vagy harmadszor ugrom neki ennek a bejegyzésnek, és mindig azon kapom magam, hogy túl sok mindent kellene elmondanom. Vagy semmit. Giorgia ugyanis nem könnyű eset – sosem volt az, a legtöbb beszámoló nemes egyszerűséggel „tüskés” minősítéssel illeti. Most végre megértettem, hogy mi rejlik a barátságtalan, szúrós modor mögött.
Tehát arról van szó, hogy jó néhány éve foglalkoztatott már, és eleinte csak a férje, Alfred Stieglitz miatt. Volt (és van) némi párhuzamosság is, ami számomra jelentőssé teszi őket, de ahogy egyre többet megtudtam Giorgiáról, úgy vált egyre izgalmasabbá, hogy őt magát ismerjem meg.

FáradtbagolyNem sokkal azután, hogy komolyabban tanulni kezdtem a fotográfiát (jó néhány évtizedes önképzés és tévutak után), elég hamar beleütköztem Alfred Stieglitz és Ansel Adams munkáiba. Az előbbinek van egy kézaktokat tartalmazó sorozata, ami finom érzékenységével, szép mozdulataival megfogott annyira, hogy elkezdjek utánanézni. A modell – mint oly sok Stieglitz-képen – a felesége volt, a nála 22 évvel fiatalabb Giorgia O’Keeffe. A megismerkedésük, kapcsolatuk meglehetősen viharos volt, égbe nyúló csúcsok és mélységes mély szakadékok jellemezték. Egy eltökélt fotográfus és ideológus városlakó, és egy érzékeny,  temperamentumos természetimádó festő próbálta meg alakítani egymást, nem egészen olyan sikerrel, ahogy szerették volna, de mindenképpen látványos eredményekkel. De nem erről akartam írni.

Az Atlanti-óceán keleti felén nem olyan divat O’Keeffe, sőt, nagyon sokan legfeljebb mint Stieglitz „nőjét” ismerik (pedig nője elég sok volt, de felesége csak kettő – Georgia a második – és társa csak egy), pedig ahogy Stieglitz az amerikai fotográfiát a festők technikai segédeszközéből önálló művészeti ággá emelte, úgy alapozta meg O’Keeffe az amerikai modernizmusokat, és úgy egyengette az absztrakt festészet és a szürrealizmus útját saját művei által.

Georgia_O'Keeffe,_Untitled,_vase_of_flowers,_1903_to_1905
Georgia O’Keeffe: Cím nélkül (virágok vázában) (1915)

Az a kevés ember, aki itthon ismeri, leginkább a hatalmas virág-közelképei révén ismeri, amik nyilvánvaló rokonságot mutatnak a makró fotókkal, és kétes hírre tettek szert a minden irányból rájuk erőszakolni próbált szexista, sőt, időnként pornográf felhangokkal. O’Keeffe mindig is tiltakozott ez ellen, akár a feministák, akár az erénycsőszök próbáltak mindenféle mögöttes erotikus tartalmat tulajdonítani a (végső soron növényi nemi szerveket bemutató) képeinek:

Akik szexuális tartalmakat akarnak ezekbe a képekbe magyarázni, azok a saját piszkos fantáziájukkal kell elszámoljanak.

Pedig Georgia nem csak ez, sőt. A dologhoz hozzátartozik az is, hogy Georgia ideje nagy részét ÚJ-Mexikóban töltötte festéssel, és csak nyaranta tért vissza a George-tóhoz és Stieglitzhez. Férje őszinte rémületére még vezetni is megtanult (ami akkoriban egy nő számára szinte elképzelhetetlen volt), és saját Ford A-modelljével járta a sivatagot. A férje alig három évvel az 1924-es házasságkötésük után belebonyolódott egy újabb kapcsolatba Dorothy Normannel, minek következtében Georgia súlyos idegösszeomlást kapott és végül teljesen eltávolodott a New York-i életüktől, és az emberektől is.

ansel_adams_-_national_archives_79-aa-q01_restored
Ansel Adams: A Pueblo temploma Taosban –
forrás: Ansel Adams [Public domain], via Wikimedia Commons

Az új-mexikói Abuiqú közelében ragadt le, és a sivatag vált otthonává, ahol többnapos túrákat tett, és festett. Közben olyan vendégei voltak, mint Edward Weston vagy Ansel Adams, és érdekes módon velük örömmel töltötte az idejét, levetve szúrósságát.

A sivatag nagy szívrabló, ezt már a saját bőrömön is megtapasztaltam (igaz, nem Új-Mexikóban, csak Egyiptomban), és mély nyomokat hagy az emberen. Georgia művészetében többféle szinten is. Bár korábban (már az 1916-ban kiállított szénrajzai előtt is) foglalkoztatta az absztrakció, minek során az alkotása tárgyáról minden felesleges részletet lebontva annak legközvetlenebb lényegét próbálja bemutatni, Taos környéke a színeivel, formáival, monumentális magányosságával és lakóinak egyszerűségével ezt több irányba is alakította. A napszítta csontokban is megtalálta az ünneplésre méltó szépséget („érdekes, hogy a legtöbb ember a halált társítja a csontokhoz, de én szépnek és élőnek látom őket, a létezés önmagában is gyönyörű alapjának” – mondhatta volna, ha tud magyarul, így viszont csak saját, emlékezetből felidézett szabad fordításommal próbálom megmutatni a hozzájuk fűzött gondolatait). De ugyanígy számos képet és újragondolt megközelítést szentelt az abuiqúi ajtónyílásoknak is, vagy az ég kékségének, a szikláknak. Így visszaemlékezve nem jut eszembe képe ezekről a vidékekről, ahol embert is ábrázolt volna – egyet kivéve. Az útjain nem tűrt meg senkit maga mellett, néhány kivételtől eltekintve. Ezek a kivételes egyéniségek például a már említett Weston és Ansel Adams voltak, akik a fotográfia mérföldkövei lettek, és nem csak Amerikában. Weston tárgyfotói (lásd csigák) és Adams monumentális képei az amerikai nemzeti parkokról mind-mind visszavezethetők O’Keeffe világában tett kirándulásaikra is.

Sajnos nem tudok róla, hogy O’Keeffe képei közül bármelyik is látható lenne itthon. Így nagy álmom vált valóra, amikor a bécsi Kunstforum kiállításán végre szembe kerülhettem a festményeivel, és rácsodálkozhattam arra, mennyire lehetetlen az eredeti színeit reprodukálni. (Még a kiállítás amúgy nagyon igényes katalógusának sem sikerült.) Ami még jobban elbűvölt, az a képek könnyed, mégis alapos, érzékeny és átgondolt ecsetkezelésére utaló faktúrája, és az a lényegre törő látásmód, ami az absztrakcióiból kicseng.

Az az igazság, hogy még egy-két órát tudnék áradozni róla, de nem teszem. Ez a videó a Georgia O’Keeffe Museum filmje, ami valamikor a 80-as, 90-es éveiben mutatja be őt. Érdemes megnézni, és meghallgatni, hogy micsoda összeszedett, intelligens ember áll a név és a jellegzetes festmények mögött. Talán ad egy kis ízelítőt abból, miért is van rám olyan nagy hatással.

bagolymondjaittazeger

A felhasznált képekről:
Red and Orange Streak: By Georgia O’Keeffe [Public domain], via Wikimedia Commons
Alfred Stieglitz: Portait of Georgia O’Keeffe (Hands): Alfred Stieglitz [Public domain], via Wikimedia Commons
Untitled (flowers in vase): Georgia O’Keeffe [Public domain], via Wikimedia Commons

Rendhagyó recenzió

Újdonság, nem csak gyűjtőknek

BagolymondjapenzolvasvajoAhogy a címet is, a témát is Umberto Ecótól loptam kölcsönöztem, hiszen a Bábeli beszélgetés című kis antológiájában (Minimálnaplóban, ahogy az alcíme nevezi) szerepel a Három rendhagyó recenzió, melyek közül az első nagyon hasonló témával foglalkozik: az ötvenezer és százezer lírás bankjeggyel. Eco említett írása éppen idén ötvenéves, de nem ez adja a bejegyzés aktualitását.

2017. március 1-től kerültek forgalomba az új kétezer és ötezer forintos bankjegyek, és történetesen néhány napja találkoztam velük először, illetve volt szerencsém megtapasztalni egy új ötezres birtoklását is. A találkozások alkalmával párhuzamosan az emberek reakcióit is megfigyelhettem, és azt láttam, hogy az első érzelem meglehetősen negatívra sikerült. A kétezres barna tónusa sem aratott tetszést, a sárga ötezres viszont egyértelműen rosszalló tekinteteket váltott ki.

huf_5000_2005_obverse 5000_huf_2017_ob

Tény és való, hogy az én első gondolatom is a „mi a fene ez?” volt, bár erre elég határozott és azonnali választ adtam azzal, hogy „ötezer forint”, ami azért nem olyan rossz dolog. De a sárga alapszín valahogy egyértelműen az irigységet idézte fel bennem, ahogy a kétezres barnasága sem a tejcsokoládéra asszociált, hanem sokkal rosszabbra: az elmúlásra. Ennek fényében kicsit kétkedő hangulatban fogtam az új ötezres közelebbi tanulmányozásába, amit, mint hajdani nyomdász, némi szakmai érdeklődés is ösztönzött.

Azt kell mondjam írjam, hogy az új ötezres egyre jobban a szívembe lopta magát, ahogy tüzetesebben megnéztem. A grafika ismét a kiváló Vagyóczky Károly munkája, és a korábbin alapul, több új motívummal kiegészülve. Ezek egy része biztonsági elem, más részük… nos, valójában azok is.

5000detail
Az aprólékos előlap egy szép részlete

Tulajdonképpen látványos nagy újdonságot nem találtam rajta, hacsak azt nem, hogy nincs semmi Braille-jelzés vagy szemmel láthatóan tapintásra szánt azonosító rajta, a sorszámok most rendes fénynél egységesen feketének látszanak és pár védelmi elem máshova került. UV-fénynél még nem volt alkalmam megnézni, de feltűnő az EURion-csillagjegyek halmaza, és a fémesen színjátszó váci „Kőkapu”Lánchíd pülonja, a háttér valószínűleg UV-fényben derengő új mintázata, és az MNB-mikroképet felváltó, mandalára emlékeztető motívum.

5000mandala
A hátoldali „mandala” bravúros részlete – vesd csak össze a valós méretével!

A metszetmélynyomással készült minta megdörzsölve erősen fog (ez is egy biztonsági elem), és tapintható a finom bordázata, de ami igazán megfogott, az a mikroírásos részletek aprólékos, nagyon finom, részletgazdag és elképesző mértékű kicsinyítéssel kialakított sokasága. Összességében sokat gazdagodott az ötezres bankó, és nem csak olyan elemekkel, mint a Kisfaludy gőzös képe az előodalon, de például kijavították a helyesírási hibát a hátoldalán is: korábban a nagycenki Széchenyi-kastély neve kötőjel nélkül (az Akadémia helyesírási útmutatásához képest hibásan) szerepelt. Más részleteken a mikroírás nem csak díszítőelemet alkotva jelenik meg, hanem tónusképző szerepe is van, de szinte teljesen észrevétlen marad annak, aki nem tudja, hogy pontosan mit és hol keressen.

BagolymondjapenzeszsakSok-sok érdekesség maradt még említetlenül, apró finomságok sokaságát lehet felfedezni rajta, amelyek mind szépen belesimulnak az igazából egységes, dekoratív grafikába. Össze lehet persze hasonlítani az eurós bankjegyekkel, kiváltképp az újakkal, de azok szerintem – ha az értéküktől eltekintünk – sokkal unalmasabb, jellegtelenebb pénzek. A forintnak határozott, és komoly múltra tekintő stílusa van. Horváth Endre hajdani bankóinak, Nagy Zoltán bélyegeinek és Ady-portrés ötszázasának grafikai öröksége is fellelhető rajtuk, gazdag formavilága és a hagyományt a korszerűvel ötvöző kiegyensúlyozottsága pedig az angol font bankjegyek eleganciájával is összemérhető. Nincs ugyan látványos truvaille, plapír és átlátszó ablak, és még az írisznyomásos alap is visszafogottabb, de valahogy méltósága lett, és talán még a csúf sárga színt is meg lehet valahogy szokni. Igazság szerint nagyobb kötegben valószínűleg sokkal kevésbé lesz rossz látvány.

Szóval, ha nem tetszik, nyugodtan nekem ajándékozhatod az új 4990 forintosaidat. 😉

A bankjegyek képének használatát a Magyar Nemzeti Bank, mint jogtulajdonos engedélyezi, amennyiben azok nem téveszthetők össze az eredetivel – ennek pontos szabályozását az alábbi hivatkozásokon megnyíló oldalakon lévő linkeken lehet ellenőrizni.
By Magyar Nemzeti Bank (Hungarian National Bank) [(http://papirpenz.hu/reszletek/203) [Hungarian banknote], via Wikimedia Commons]
By Magyar Nemzeti Bank (Hungarian National Bank) [Hungarian banknote, via Wikimedia Commons]
By Magyar Nemzeti Bank (Hungarian National Bank) [Hungarian banknote], via Wikimedia Commons]
A két részletfotó saját felvételem, amely a fentebb hivatkozott előírásoknak megfelel és azok szellemében szabadon használható.

Alapvetés

Mottó a garantált kudarcélményhez

bagolymondjauhuNem baj, ha maximalista vagy, csak az a fontos, hogy Te legyél benne a legjobb!


A felül látható kép eredetileg a DeviantART oldalán jelent meg és Mouselemur felvétele, a szerző szíves engedélyével. © 2016 Mouselemur — The original Owl image above is published on DeviantART and featured here with the author Mouselemur‘s kind permission. © 2016 Mouselemur.

Ki vagy te???

Trollbamondás

bagolymondjairgumburgumA napokban az egyik kolléganőm mobilja csörög, és egy ismeretlen körzetszámról keresi egy ismeretlen szám. A kolléganő óvatos, megpróbálja kideríteni, honnan is jöhet a hívás, mert ilyen nem szokott előfordulni. Mire felvenné a telefont, a másik oldalon leteszik. Kicsit később megint ugyanarról a számról csöng a telefon, de éppen egy ügyféllel elfoglalt, mire felvenné, megint bontják a vonalat. Amikor az ügyfél távozik, kolléganőm visszahívja az ismeretlen hívót. A Különösen Agresszív Kismalac női megfelelője veszi föl:

– Ki a franc vagy te? Ki a franc vagy te, mi?
– Jó napot kívánok, erről a számról volt két nem fogadott…
– Mégis mit képzelsz magadról? Ki a franc vagy te??? Szállj le a férjemről, és ne merészeld hívogatni!!!

A “franc” szó helyett egy sokkal durvább hangzott el, és a hang annyira dühös volt, hogy a kolléganőm inkább letette a telefont.

Bennem viszont beindult a kisördög, és elképzeltem a következő folytatást:
– Kovács Istvánné vagyok a Credit Ninja Tartozáskezelő Kft-től, és azért keresem a férjét, mert a Pink Pussycats Escort Service-nél felhalmozott huszonhatmillió-négyszázötvenezer-hatszázharminc forintos tartozása több mint hatvan napja lejárt, úgyhogy vagy rendezi még a mai napon, vagy holnap a végrehajtónak is fizetheti, de akkor hozzon 47%-kal nagyobb összeget, mert a végrehajtás költségeit és jutalékait is neki kell állnia. Viszonthallásra!
– Miféle…
– Azt már a férjével tisztázza!

Őszinte leszek. Nagyon jól esett elképzelni ezt a helyzetet 🙂

bagolymondjahukkk