Hónap: 2017 január

Nem olyan!

Vevők, eladók, félreértések

bagolymondjawelldoneÚjabb kis szöszök a pult két oldaláról – remélem, hogy nem unod még? 🙂

Egy CASIO üzletben dolgoztam, ahol azonban nem csak a japán cég termékeit tartottuk (akkor, amikor az eset történt), hanem más, azokkal megférő dolgokat, például Hohner hangszereket, Braun háztartási termékeket (úgynevezett “fehér árut”), HiFit, tévéket…

#1. Bejön a Hölgy, terebélyes, mint a Pilis legtekintélyesebb tőgyfája, arcán némi jele látható annak, hogy a víz szerinte mosogatásra meg fürdésre való. Olcsó kölnije uszályként követi, halkan nem tud beszélni, de nem is nagyon akar. Ellenben a lányának szeretne valamit 18. születésnapjára. Nem tudja mit.

Próbálkozunk, hárman is ajánlgatjuk neki a jobbnál jobb ötleteket, a szép órától a komolyabb szórakoztató elektronikáig, számológéptől az akkoriban divatos menedzserkalkulátorig, de mindent azonnal, és lehetőleg valami kellemetlen megjegyzéssel hárít. Lassan fél órája kísérletezünk, amikor – elég bizonytalanul – leemelek a polcról egy eredeti, fából készült Hohner furulyát, mire a Hölgy felcsattan:

– Mit képzel, az én lányom nem olyan!!!

bagolymondjahobagoly#2. Ha már szóba kerültek a menedzserkalkulátorok: idősebb úr, láthatóan nyugdíjas áll előttem, igen gondosan felkészült, lényegre törő kérdésekkel szűri ki, melyik lehet az a típus, ami neki a legmegfelelőbb. Kellemes modora van, és látszik, hogy ő is szimpatikusnak talál, elbeszélgetünk a különféle funkciók hasznáról, a technika fejlődéséről, és lassan meghozza a döntést is, kiválasztva egy visszafogott, középkategóriás modellt, ami feltehetőleg nem bosszúságot, hanem segítséget hoz nyugdíjas éveibe.

Visszateszem a bemutató darabot a polcra, és leveszek egy bontatlan dobozt, közben tréfából megkérdezem:

– Hányat adhatok?

– Ötöt! – jön a határozott, azonnali válasz.

Mosolyogva veszem a mókát, és elébe teszek egy dobozt, mire ő, kis kuncogással a hangjában:

– Tényleg ötöt kérek. Visszajárok besegíteni a céghez, ahonnan nyugdíjba mentem, és most éppen beszerző vagyok. Majd írjon egy számlát is, legyen szíves!

bagolymondjahagyjallogva

Hasáb, hasább, leghasább

Amikor a nyelvtan fedi fel a valóságot

bagolymondjapincerBevallom, ez egy régi történet, és számos helyen számtalanszor elmeséltem, de azt hiszem, kiválóan megfér itt is, mintegy tanulságul az ifjabb nemzedékek épülésére és azért is, mert (szerintem) elég nehéz megállni röhögés nélkül. Na jó, visszafogottabb leszek: lehet, hogy még mosolyt is fakaszt.

Volt annak idején az Andrássy úton, akkortájt még Népköztársaság útja elején ott balra az a hentes. És akkoriban a Vadász utcában, az Arany János utcai metrómegálló mellett volt a munkahelyem. Ráadásul három műszakban dolgoztam, aminek számos hátránya mellett egy előnye is volt: délután már fél háromkor véget ért a délelőttös műszak és a fél nap az enyém volt.

Egy szép, igencsak napos, és roppant meleg nyári napon egy kollégámmal indultunk hazafelé a délelőtti műszakból, és beszélgetni támadt kedvünk, no meg nekem az akkor még közlekedő egyes busszal volt célszerű hazamennem, ezért elsétáltunk a Bajcsy-Zsilinszky úton a Népköztársaság útja felé. Csakhogy az aszfaltból sütött a hőség, meg fentről is mindenhova odasütött a nap, szóval kánikula volt, izomból, ahogy mostanában mondjuk. El is határoztuk, hogy valahol iszunk egy hideg üdítőt, lehetőleg nem frissen hűtöttet, hanem olyat, ami tényleg üdít. Ez akkoriban azért nem volt annyira egyszerű eset, és addig keresgéltünk valami alkalmatos helyet, hogy a végén a fentebb említett hentesnél kötöttünk ki.

A hentes szép, nagy darab ember volt, doni kozákokat idéző basszus hanggal, és kábé annyira volt kedves, mint az a doni kozák, akinek őrséget kellett állnia, amíg a bajtársai testületileg az örömlányokhoz vonultak. Ellenben az üdítő tényleg hideg volt, mi meg tényleg szomjasak, úgyhogy betértünk, ittunk a bolt hűvösében, és az örkényi egypercesek legendásan mélyenszántó gondolatait hümmögtük egymásnak, amikor megakadt a szemem egy táblán.

A tábla valahogy így nézett ki (az árak kamu, de a nagyságrend stimmel):

NAPI AJÁNLAT

Főtt fejhús ……………. 10,40 Ft/10 dkg
Főtt debreceni ………….6,80 Ft/10 dkg
Főtt kolbász …………….8,20 Ft/10 dkg
Főtt virsli ………………..3,60 Ft/pár
Mustár …………………..0,20 Ft/adag
Kenyér ………………….. 0,10 Ft/szelet
Fasírt ……………………. 2,30 Ft/db
Hasább burgonya …….. 2,50 Ft/adag

Mindez persze akkurát kézírással, fehér krétával felróva a fekete táblára. Látszott rajta, hogy aki írta, nagyon igyekezett valami olyan alkotni, ami emlékeztet az esztétikus dolgokra. Nem nagyon sikerült neki.

Hanem a legalsó sor igencsak megütötte a helyesírás-soviniszta nyomdász lelkemet, mi több, gondolkodóba ejtett, annyira, hogy végül erőt vettem magamon, összeszedtem a bátorságomat, és megkérdeztem a Helység Kalapácsát, pontosabban a hentest:
– Ne haragudjon, nem kötekedni akarok, de felkeltette a figyelmemet: a hasább burgonya minél hasább?

A hentes végignézett rajtam, látszott a tekintetén, hogy épp azt méri fel, mennyi tarja és mennyi karaj jönne ki belőlem, ahogy válaszolt:
– Nemmindegy? Úccsincs!

Kellett nekem napi ajánlat…

bagolymondjahessinnen

Ez csak egy kis lépés, Mr. Gorsky

Az első ember a Holdon mindenféléket mondott és csinált.

bagolymondjamoonPont semmilyen évfordulója vagy aktualitása nincs annak a kis lépésnek, amit 1969. július 20-án tett Neil Armstrong, úgyhogy igazán időszerű megemlékezni róla. Amikor a koreai háború veteránja és rátermett berepülőpilóta, ugyanakkor higgadtságáról és szerénységéről közismert űrhajós a Hold felszínére lépett, azt mondta a felvételek tanúsága szerint, hogy “That’s one small step for Man, but giant leap for Mankind”. Manapság nem ezt a lejegyzést használják, és állítólag Armstrong sem ezt akarta mondani, mert igazából ennek semmi értelme. Ebben a formában a “Man” és a “Mankind” ugyanazt jelenti: “Egy kis lépés az Embernek, de hatalmas ugrás az Emberiségnek”. Armstrong mintha kihagyott volna egy határozatlan névelőt…

Természetesen ez tökéletesen alkalmas baki arra, hogy évtizedekig rágódjanak rajta. A Földre visszatérés után Armstrong számos alkalommal visszahallgatta a felvételeket, és végül némi hezitálással vette tudomásul, hogy a spontánnak beállított, de valójában (a bátyja szerint) hónapokkal korábban, gondosan kimunkált mondatot bizony elrontotta. A NASA megértő együttérzéssel a hivatalos átiratban a mondatba biggyesztett egy kapcsos zárójelbe tett névelőt, ami a ma általánosan ismert alakjára igazította a szállóigét: “Egy kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az Emberiségnek” (“That’s one small step for [a] man but a giant leap for Mankind”). És ezzel még rá is tettek egy lapáttal a pletykák és álhírek kevdelőinek nem kis örömére. Szinte hihetetlen, hogy egy aprócska “a” még 2006-ban is komoly kutatások, a technika vívmányainak maximális kiaknázásával végzett elemzések és viták tárgya lett, amikor a média nagy érdeklődését övezve az ausztrál informatikus-újságíró-vállalkozó Peter Shann Ford bejelentette, hogy a rendelkezésére álló csúcstechnikával, hangelemzés révén talált egy aprócska hullámot, amely bizonyítja, hogy Armstrong kimondta a hibádzó “a” névelőt. Csak éppen a kor adatátviteli technológiája hallhatatlanná torzította a halhatatlanná lett mondat egyik elemét.

Nyilvánvaló, ismerve a médiát, hogy ez nem vetett véget a vitáknak és találgatásoknak. 2011-ben, restaurált hangfelvételeket kutattak az események pontos rekonstruálása érdekében. Nem kisebb nevek próbálták cáfolni a hangtöredék létét, mint például Mark Liberman nyelvész tudós, a számítástechnika nyelvészeti alkalmazásának egyik neves alakja és a Linguistic Data Consortium alapítója és igazgatója. Csakhogy abban az időszakban, amikor Armstrong lelépett a leszállóegység létrájáról, addig, míg megállapította, hogy egyenletes, porszerű felületen jár, ami alig pár milliméternyire süllyed be a lába alatt, összesen két másodpercnyi hiány van, amit elnyelt a zaj és az átviteli veszteség. Ennek egyik töredéke (46 századmásodperc) a hiányzó hang.

bagolymondjaittavacsi

Armstrong azonban mást is mondott a Holdon, érdekes és lényegtelen dolgokat is, aztán  a holdkomphoz visszatértekor állítólag tett még egy misztikus megjegyzést, sokak szerint az egyik szovjet konkurens felé: “Sok sikert, Mr. Gorsky!” Csakhogy nem létezett Gorszkij nevű űrhajós, ezért számos találgatás látott napvilágot, hogy ki is lehetett Mr. Gorsky.

Végül 1995. július 5-én egy beszéde utáni sajtótájékoztatóján ismételten feltették a kérdést Armstrongnak, és amire addig csak titokzatosan mosolygott, ez alkalommal csodák csodájára válaszolt:
– Az érintettek már elhunytak és tudtommal senki nincs, akinek árthatna az igazság, úgyhogy elmondom. Amikor gyerek voltam, a barátainkkal baseballt játszottunk a kertben, és a labda átrepült a szomszédhoz, éppen a fürdőszoba ablaka alá. Amikor átlopakodtam érte, Mrs. Gorsky hangját hallottam, amint a férjének azt kiabálta: “Orális szexet akarsz? Orális szexet? Tudod, mikor lesz itt orális szex? Majd ha a szomszéd kölke a Holdon sétál!”

Ez az imádni való történet azonban sajnos nem igaz. Neil Armstrong persze ismerte a sztorit – egy Buddy Hackett nevű komikustól hallotta először.

baolymondjareszket

A Holdra szállással kapcsolatban viszont kevesen tudják, hogy Armstrong és (Edwin Eugene) Buzz Aldrin hagyott egy különleges csomagot az égi kísérőnk felszínén. A csomagban emléktárgyak voltak, különleges emberek tárgyai, hogy legalább ilyen formában jelen legyenek ott: Jurij Gagarin, és Vlagyimir Komarov szovjet űrhajósok, valamint a tüzet szenvedett Apollo 1 legénysége: Gus Grissom, Ed White és Roger B. Chaffee már nem voltak az élők sorában. Ez talán nem lenne akkora hír, de gondolj bele: az űrjárművek szűkös kapacitását annyira gondosan ki kell használni (például a létfenntartó rendszerekkel, tartalékokkal, stb.), hogy minden gramm, minden köbcentiméter dollár ezrekbe kerül. A gesztus így már egészen más képet mutat, és mindenképpen tiszteletre méltó dolog.

bagolymondjawtfbox

Jut eszembe, Armstrong haja is komoly értéket képviselt, olyannyira, hogy 2005-ben majdnem per is kerekedett miatta. Az történt, hogy a fodrásza, az a Mark Seizmore, akihez több mint húsz éve járt rendszeresen, titokban összegyűjtötte a híres űrhajós nyesedékét, és jó alaposan eladta egy gyűjtőnek, háromezer dollárért. Armstrong felháborodott, amikor erről tudomást szerzett, és perrel fenyegette Seizmore-t, amennyiben az nem szerzi vissza a hajat, vagy nem fizeti be a háromezer dollárt egy Artmstrong által választott jótékonysági szervezetnek. Seizmore inkább fizetett.

bagolymondjavacsora

És még ezzel sincs teljesen vége az érdekességeknek. 1980 táján felröppent egy álhír az iszlám terjesztésében érdekelt csoportok révén, miszerint Armstrong áttért az iszlám hitre. Nem kisebb oka volt rá, mint az, hogy a Holdon járva meghallotta az adhan-t, a muszlimok imára szólító hívását, amit a Földön a müezzinek énekelnek a minaretek tetején (elhelyezett hangszórókból). A NASA többször is cáfolta ezt, vagyis azt mondják, hogy a müezzin hívó szava nem ér el a Holdig. Az álhír egy indonéz énekes egyik dalának kapcsán reppent fel, és 1983-ban több újság is foglalkozott vele Jakartában, de az iszlám országaiban később is újra és újra szárnyra kapott. Egy apró alapja azért volt a történetnek: Armstrong az Ohio állambeli Lebanon lakója volt, és bár az nem azonos a közel-keleti Libanonnal, a különbség tulajdonképpen elhanyagolható: Lebanon város lakosainak többsége ugyanis szintén muszlim.

bagolymondjahobagoly

Ja, és még egy aranyos eset: 1985-ben Mike Dunn, egy hivatásos expedíció vezető expedíciót szervezett “a legnagyobb felfedezőknek”, és meghívta Sir Edmund Hillaryt, a fiát, Peter Hillaryt, Steve Fossettet (aki elsőként kerülte meg a Földet hőlégbalonnal), Patrick Morrow-t (hegymászót, aki elsőként mászta meg a Hét Csúcsot, mindhét kontinens legmagasabb csúcsait, ráadásul mindet a nehezebbik útvonalukon) és Neil Armstrongot, hogy együtt meghódítsák az Északi Sarkot. 1985. április 6-án sikerrel is jártak. Amikor megkérdezték Armstrongot, hogy miért vállalkozott erre az útra, azt válaszolta:
– Mindig kíváncsi voltam, hogy is nézhet ki az Északi Sark a felszínről, hiszen eddig csak a Holdról láttam!

A képen Armstrong a Hold felszínén a leszállóegységen ügyködik valamit, mellette az Egyesült Államok zászlója “lobog a szélben”… A kép a NASA felvétele, amit a NASA  GPN-2000-001209 fényképazonosítóval és AS11-40-5886 egyéb azonosítóval katalogizált. A felvétel az Egyesült Államok törvényei alapján közkincsnek (PD) minősül. By NASA (Great Images in NASA Description) [Public domain], via Wikimedia Commons

Foglalkozása?

Az se nagy baj, ha nincs akváriumod, csak ne beszélgess rendőrrel

bagolymondjamivandokiAzt mondják, hogy Kodály Zoltán öregkorára kissé morózus lett, aki hajlamos volt beletemetkezni a gondolataiba, és nagyon zsémbelt, ha e tevékenységében butaságokkal zavarták.

Talán így esett, hogy elmélkedése közepette nem vette észre, hogy a gyalogátkelőhelyen a jelzőlámpa már pirosat mutat, és bizony átment a zebrán, látványosan és szabálytalanul. A túloldalon pedig már ott várta a Rend Éber Őre, aki gondosan a sípjába fújt, majd megállította a nagyszerű zeneszerzőt. Nem ismerte ugyan fel, de példásan meg akarta büntetni, mert mégiscsak lehetetlenség, hogy tisztességben megőszült úriemberek az életük és testi épségük kockáztatásával csak úgy átkelnek a zebrán, amikor piros van. Elővette hát a noteszét, elkérte a Mester személyi igazolványát, és nekiállt az adategyeztetésnek:

– Neve?
– Kodály Zoltán. – válaszolt bosszúsan Kodály.
– Foglalkozása?

Na, ez volt az a kérdés, amire a nagy művész sem számított. Akkoriban már közismert volt, és az is különösnek számított, hogy nem ismerték fel, az meg végképp, hogy a foglalkozását kérdezik.

– Komponálok. – mondta zavarodott tömörséggel. Erre viszont már a rendőr kezdte erősen ráncolni a homlokát, elvégre ez nem foglalkozás, legfeljebb időtöltés, vagy állapot, vagy hogy is van ez… Komponál… Komponál… Kompon…

– Ahá! – csapott a homlokára, ahogy a halovány kis lámpácska pislákolni kezdett virtuálisan a feje felett: – Szóval révész!

bagolymondjaneijesztgess

A fenti kép alkotója: By William Warby (London, England) – Traffic Light Tree, CC BY 2.0 licenc alapján szabadon felhasználható, forrás: Wikimedia Commons.

A veréb, amelyik megváltoztatta…

Rátótiak máshol is vannak, nem csak hazánkban 😉

bagolymondjawtfboxAz “Ulmer Spatz” átvitt értelemben a németországi Ulm város lakóit jelenti, de egyben egy legenda főhőse is. A történet akár a mi Rátótunkon is játszódhatna…

Úgy esett valamikor az 1392 és 1842 közötti néhány évben, hogy az ulmi Nagytemplom építéséhez egy gigantikus méretű gerendára volt szükség. A templom elképesztő méretei megfelelő méretű épületfát is igényeltek, márpedig amikor az építkezést félbehagyták 1543-ban, a torony már akkor, félkészen is elérte a 100 méteres magasságot. Csak az arányok miatt: az Országház és a budapesti Szent István Bazilika “csak” 96 méteres, az esztergomi Bazilika a kripta padlószintjétől a kupola legmagasabb hegyéig 100 méter. Szóval az ulmi templom nagy volt már kicsinek is. Nagyon nagy. Annyira, hogy a kiválasztott fa, amit a gerendának szántak, nem fért be a város kapuján.

No már most, Ulm tehetős kereskedőváros volt hajdan, csupa okos polgárral, akik a kereskedelem minden csínját-bínját ismerték, talán még agyafúrtak is voltak egy cseppet. Hanem azt sehogy sem tudták eldönteni, hogyan lehetne a hatalmas szálfát bejuttatni az amúgy is szűk templomtérre, a csupa régi, egymás nyakán, hegyén-hátán álló ház közé. Jó alaposan neki is álltak, hogy kibontsák a kaput a városfalból, hadd férjen legalább falon belülre a fa, aztán majd kitalálják a többit is…

ulmer_munster-westfassade
Az ulmi Nagytemplom világrekorder tornyával (161,5 m)

No, kábé ez volt az a pillanat, amikor a híres Ulmi Veréb színre szökdécselt. Nagyon dolgozott, a fészkéhez talált valami fontosat, történetesen egy szép szál ágacskát, amit alig bírt felvenni. Húzta-cibálta lelkesen, és az ágacska – lássanak csodát! – csak elfordult, és már nem keresztben állt a csőrében, hanem hosszában. Ekkor a jó ulmi polgárok is a homlokukra csaptak (bár lehet, hogy egymáséra), és addigi szokásukkal szakítva menetirányba fordították becses terhüket, a templom legnagyobb gerendáját, ami addig keresztbe volt vetve a kordén… Ezzel pedig megmenekült a városfal, de még a kapu is, és bár némi nehézséggel, de a házak között is keresztül lehetett vele lavírozni.

Onnantól fogva nagy becsben van az Ulmi Veréb, a szobra egy ideig a templom oromzatán is helyet kapott, később letelepítették a földre, és most is ott áll a hatalmas épület mellett, emlékeztetve arra, hogyan mutatott rajta keresztül utat az Úr a házának elkészítéséhez. Igaz, a szobron még keresztben áll csőrében az ág, de a legenda ismert és élő, hiszen a bölcs madárról (pedig nem is bagoly!) még perecfélét, sportegyesületet, gyerekkórust, dunai üdülőhajót, élményvillamost, sőt, 1987-ben egy aszteroidát is elneveztek, és 1842-ben papírra vetette Carl Herzog az alábbi verset:

Der Ulmer Spatz

Anno dazumal vor vielen Jahren
Ist den Ulmern Folgendes widerfahren:
Zu allerlei Bauten in der Stadt
Man Rüst- und Bauholz nötig hat‘,
Doch wollt es den Leuten nicht gelingen
Die Balken durchs Tor hereinzubringen,
Und doch war reiflich die Sach‘ überlegt
Das Holz in die Quer‘ auf den Wagen gelegt;
Das Tor war zu eng, die Balken zu lang,
Dem Stadtbaumeister ward angst und bang.

Viel gab es hin und her zu sprechen:
Und ungeheures Kopfzerbrechen,
Ja, selbst der hohe Magistrat
Wusste für diesen Fall nicht Rat,
Er mochte in alle Bücher sehen,
Der Casus war nirgends vorgesehen,
Der Bürgermeister selbst sogar
Hier ausnahmsweise ratlos war.
Ihm, der doch alles am besten weiß,
Machte die Sache entsetzlich heiß.

Und stündlich wuchs die Verlegenheit,
Da – begab sich eine Begebenheit
Von den Klügsten einer ein Spätzlein schauet,
Das oben am Turm sein Nestlein bauet,
Und einen Halm, der sich in die Quer‘
Gelegt hat vor sein Nestchen her,
Mit dem Schnäblein – und das war nicht dumm
An der Spitze wendet zum Nest herum,
„Das könnte man“, ruft der Mann mit Lachen,
„Mit dem Balken am Tore ja auch so machen!“.

Man probiert‘s und es ging. – Den guten Gedanken
Hatten die Ulmer dem Spätzlein zu danken:
Sie stünden wohl heute noch an dem Tor
Mit dem balkenbeladenen Wagen davor,
Oder hätten, ohne des Spätzleins Wissen,
Gar den Turm auf den Abbruch verkaufen müssen.
Zum Danke dem Spatzen ist heut noch zu schauen
Hoch am Münster sein Bild in Stein gehauen:
Auch seitdem beim echten Ulmerkind
Die Lieblingsspeise „Spätzle“ sind.

bagolymondjahudekinosSajnos ebből azonban egy szót sem értek. 😉

Az Ulmi Veréb fényképe Joachim Köhler felvétele (2007), CC-BY-SA 3.0 licenc alapján szabadon felhasználható, forrás: Wikimedia Commons. Az ulmi Nagytemplom képe Martin Kraft felvétele (2008), CC-BY-SA 3.0 licenc alapján szabadon felhasználható, forrás: Wikimedia Commons. Carl Herzog több mint hetven éve hunyt el, így a verse szerzői jogi védelme vélelmezhetőleg lejárt, szabadon felhasználható.

Ja, és még valami. Bár sokszor emlegetik úgy a templomot, hogy “az ulmi katedrális”, de nem az. Soha nem volt püspöki székhely (ezt jelenti a katedrális), és még csak nem is katolikus templom, hanem evangélikus. Csak úgy mondom.

Igazolás

Annyira régi, hogy talán már új 😀

bagolymondjaiskolabanAz iskola tanárijában csörög a telefon.
– Halló, Néma Szárnyak Bagolynevelő Iskola.
– Csókolom, a Kuvik Pistike ma nem megy iskolába, mert nagyon beteg!
– Halló, kivel beszélek?
– Az apukámmal!

Csak úgy eszembe jutott.

A felül látható kép eredetileg a DeviantART oldalán jelent meg és Mouselemur felvétele, a szerző szíves engedélyével. © 2016 Mouselemur — The original Owl image above is published on DeviantART and featured here with the author Mouselemur‘s kind permission. © 2016 Mouselemur.

bagolymondjakirehasonlit

Az utak titkos nyelve

A veronai buszbaleset kapcsán az első gondolat a részvét és a gyász, természetesen, de felmerül az is, hogy jó lenne csökkenteni a hasonló tragédiák esélyét

bagolymondjabocsanatAzon kattog egyfolytában az agyam a veronai busztragédia kapcsán, hogy az ilyesminek nem lenne szabad megtörténnie, és minél több módot kellene találni arra, hogy elejét lehessen venni a hasonló eseteknek. Amiben persze gond, hogy még nem lehet tudni, mi is történt valójában, és mi volt a szerencsétlenség közvetlen (és közvetett) oka.

Ha majd valamikor a történtekhez képest távoli jövőben olvasod ezt a bejegyzést, megeshet, hogy nem tudod miről van szó, ezért nagyon röviden: Verona mellett az autópályán a szalagkorlátnak, majd egy felüljáró beton pillérének hajtott egy autóbusz, amely a Szinyei Merse Pál Gimnázium diákjait és kísérőit hozta haza egy franciaországi sítúráról. A busz azonnal kigyulladt, és tizenhatan – tizenegy gyermek és öt felnőtt – a lángok között lelte halálát. Az ötvennégy utas közül (tudtommal) mindenki kisebb-nagyobb sérülést szenvedett. A helyszínelés és a vizsgálatok során két kamionos is jelezte, hogy ők korábban észleltek rendellenességet, amikor a busz megelőzte őket, és próbálták is jelezni a busz vezetőjének, sikertelenül. A vizsgálatot nehezítette, hogy a két kamionos egymással össze nem illő dolgokról beszélt, az egyik szerint a busz motortere füstölt, a másik a kerekek valamilyen meghibásodására utalt. Az olasz hatóságok a füstölő motort emlegető szlovák sofőr vallomását elvetették, mint nem szavahihetőt – nem tudni miért. Nem azért nem tudni, mert ok nélkül tették, csak azért, mert nem hozták nyilvánosságra az okot.

De igazából nem is ez a lényeg a két kamionos jelzésében, hanem az, hogy a buszvezető nem reagált rájuk. És ebben látok olyan problémát, aminek kiküszöbölésével talán egy kicsit csökkenteni lehetne az ilyen szörnyű esetek gyakoriságát.

A legtöbb autóvezető ismer egy-két olyan jelzést, amivel a szokásos kommunikációs formákon túllépve a többi közlekedőnek tud információt adni. A konstruktív jelzésekre gondolok, nem a bemutogatásra… Villogás, körkörös mozdulatok: ez elég ismert jele a traffipaxnak, rendőri ellenőrzésnek. Itthon bevett szokás rövid villantásokkal jelezni, ha a vezető lemond a másik javára az elsőbbségről, és hosszabb fényszóró-jelekkel mutatni azt, ha nem, vagy éppen azt akarja, hogy kotródjanak az útjából. Sajnos már ezek a jelzések is csak hazánkon belül működnek, a villogtatás Európában többnyire a “vigyázz, jövök!” különböző fokozatainak jele. A külföldi autósokat rendre meg is téveszti, amikor azért villant nekik a vezető, hogy helyet kínáljon.

Amikor egy hosszú jármű előz, például egy nyergesvontató egy másikat, a sofőrök egy rövid villantással jelzik az előzést végzőnek, hogy “már előttem vagy, visszasorolhatsz”. Állítólag a kamionosoknak számos hasonló jelzésük van, amiket a többi közlekedő nem, vagy csak alig ismer. Könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy azért nem reagált a szerencsétlenül járt autóbusz vezetője a kamionosok jelzéseire, mert azok olyan jeleket használtak, amiket a buszvezető nem ismert. Mondhatni kamionos szlenget – ami ebben az esetben talán életeket menthetett volna.

baolymondjareszketÉvekkel ezelőtt jártam úgy a Kacsóh Pongrác úti felüljáróról lefelé kanyarodva a Thököly út irányába, hogy észrevettem, hogy az előttem haladó távolsági busznak az egyik csomagtartója kinyílt, és néhány gyümölcsös rekesz minden egyes zökkenésnél egy-egy ujjnyit-tenyérnyit kifelé vándorol a kanyarban. Eszeveszett villogásba és dudálásba kezdtem, és próbáltam úgy húzódni, hogy ha a buszvezető megelégeli a mutatványomat és kíváncsi, hogy ki ez az őrült, láthassa, hogy nyitva a csomagtartó. Nagyon nem volt könnyű felhívnom a figyelmét, de végül megállt, és a rekeszek egyharmadukig kilógva ugyan, de a csomagtérben maradtak. Fogalmam sincs, mi lett volna a helyes jelzés, amivel hamarabb felhívhattam volna a figyelmét – bár elég régóta vezetek, de nem villogok-dudálok buszsofőrül. És nem én, meg nem a buszvezető ebben a hibás, hanem az, hogy nincs egyezményes jelzésrendszer.

bagolymondjafaradtHa lenne, talán a diákokat szállító busz vezetője is előbb észleli, ha tényleg műszaki hiba okozta a katasztrófát. Ha lenne közismert egyezményes jelzésrendszer, talán elkerülhető lett volna, hogy most halottakat gyászoljunk, súlyos sérültekért aggódjunk, és hősökről regéljünk, akiknek mindene odaveszett.

Nem tudom, mit lehetne ennek érdekében tenni, ráadásul nem is országos, hanem legalább EU-s szinten kellene egységes rendszert elterjeszteni. Igen, aktívan tanítani. Alapnak kitűnő lehetne a kamionsofőrök jelzésrendszere, ha tényleg létezik. Ha megosztod ezt a gondolatmenetet bárhol, facebookon, G+-on, ismerősök között, talán eljut olyanokhoz, akik tudják a választ arra, hogyan tud ez megvalósulni. Ezért kérlek:

— Oszd meg ezt a javaslatot, ahol csak tudod!

A sorompót ábrázoló kép forrása a Pexels.com, ahol a kép PD (Public Domain, akár kereskedelmi céllal is szabadon használható köztulajdon) megjelöléssel jelent meg.

Kertésznek lenni

Pár gondolat egy nyilvánvaló dologról

Nehéz olyasmihez fogni a fotográfiában, amit Kertész ne csinált volna már meg.

Henri Cartier-Bresson

bagolymondjadicsakÚj dolgot találni, új meglátást felfedezni ritkaság. A legtöbb saját, zseniálisnak vélt gondolatomról és elképzelésemről kiderült, hogy valaki előttem már kigondolta, elképzelte, sőt, meg is valósította és publikálta is.

És nem csak Kertész Andor az, akinek mindig ott vannak a nyomai, olyannyira, hogy a Magnum Photos kivételes fotósainak is állandóan beleütközött az orra, objektíve,  stb. Számos ilyen megkerülhetetlen ember van, számos területen. Csak kedvenc területeimnél maradva, a közel-keleti régészetben Petrie, a fantasy irodalomban Tolkien, a zenében … nos, ott ráadásul sokan (Bach, Mozart, Beethoven, Verdi, hogy csak néhány példát mondjak találomra).

Talán csak jó időben, jó felfogással ténykedtek, de az a gyanúm, hogy ennyi még kevés lenne. Simán lehet, hogy emberi, művészi, tudósi nagyság kell ahhoz, hogy területének kihagyhatatlan művésze legyen az ember.

bagolymondjahagyjallogva

Szavak, képek, csend

Bölcs gondolatok a kommunikáció lényegéről

bagolymondjawelldone

When words become unclear, I shall focus with photographs.
When images become inadequate, I shall be content with silence.

(Ansel Adams)

Szabad fordításban magyarul: “Amikor a szavak ködössé válnak, a fényképekkel kell pontosítanom.
Amikor a képek vesztik el szerepüket, meg kell elégednem a csenddel.”

Ansel Adams
fotográfus, a tájkép fényképezés egyik legnagyobb alakja

(A kép saját felvételem)

A lopott Trabant

Egy régi történet a rendszerváltásról, sebességváltásról és a csatornaváltásról, ami nem sikerült.

bagolymondjafaradtMég a rendszerváltás után, a legbizonytalanabb időszakban történt az eset, amit egy kollégám apja, a történet szenvedő alanya mesélt nekem.

Egy nagy állami cégnél dolgozott, és bizonytalanná vált az egzisztenciája. Amúgy is sok volt a gondja, a családban is voltak problémák, az állandó fenyegetettség-érzet kikezdte az egészségét is, és a korábbi, mesterségesen felduzzasztott dolgozói létszám fenntarthatatlanná vált a cégnél, viszont a leépítés nem mindig azt érte, aki lógott, hanem a munkásmozgalmi múlt, szakszervezeti tagság, személyes ellenszenv, pletyka, rokoni kapcsolatok ugyanúgy, vagy még erősebben is hatással voltak rá, mint a szakértelem, rátermettség, és hasonló huncutságok. Hősünk tehát kellőképpen zaklatott idegállapotban indult haza egy péntek délután, amikor a kedves (nem) és megértő (nem) osztályvezetője a hétvége kezdete előtt egy órával hívatta, hogy megemlítse neki a következő heti átvilágítást, és megjegyezze, hogy valamelyik rokonának is kitették a szűrét (és most jól jönne neki az osztályon egy állás). Hősünk tehát gondokba merülve, enyhén szédelegve, automatikus mozdulatokkal ment ki a kapun, indult el jobbra, és ugyanígy, fejben teljesen máshol járva nyitotta ki a Trabit is. Beült, egy darabig küzdött a biztonsági övvel, mert szokás szerint megint beakadt valahova, aztán óvatosan, háromszor is körülnézve indult el, mert a bal tükre a hidegindítást követően annyira remegett, hogy semmit sem látott belőle, és hazafelé vette az irányt. Az egyest már megint nehezen vette a váltó, ismét állíttatni kellene rajta, de talán kibírja a következő szervizelésig.

A hétvégét a Velencei tónál akarta tölteni a családjával és egy régebbi munkahelyről származó ismerős, hajdani kolléga családjával, horgászat, strand, este egy kis szalonnasütés, talán még hal is… hát ebből nem biztos, hogy lesz valami. A főnöke sunyi, mellesleg odavetett megjegyzése járt a fejében az utcára került rokonáról. Vajon az fenyegetés volt, vagy csak véletlenül, és elég rossz időzítéssel elejtett információ, vagy éppen együttérzés kiváltására tett szándék, a fene tudja. Kánikula lesz szombaton, vasárnap estére vihart jósolnak, talán jobb lenne le se menni Velencére, a halak ilyenkor… de inkább hallgassuk meg az időjárást, hátha jobbat mond azóta.

Be akarta kapcsolni a rádiót, rutinból odanyúlt a gombhoz, de csak a levegőt érte. A rádió helyén egy kissé sorjás peremű lyuk tátongott. Ellopták a rádiót!

bagolymondjaezegykocsiAhogy odanézett, az előtte araszoló Lada megtorpant, a Trabi meg hangos csattanással állt a hátuljába. Még szerencse, hogy nem mentek gyorsan, a dugóban erre esély sem volt, de a Trabantok “papír” karosszériája rosszul viselte az ilyesmit is. Nem elég, hogy a rádió oda, most még a javításra is elő kell teremtenie az összeget… Elkeseredetten szállt ki a kocsiból, megnézni a kárt, amikor még nagyobb megdöbbenés érte.

Az ő Trabantja eddig egérszürke volt, nem ilyen bugyikék, mint amiből most kiszállt…

A cikkhez tartozó kép Ptolemy Elrington (UK) szobrász képzőművész (nicknevén Hubcap Creatures) munkája, amit az alkotó szíves hozzájárulásával használtam fel. A kép eredetije a DeviantART-on, Horned Owl címmel található meg. — Hubcap Creatures’ Horned Owl is used here by the artist’s kind permission, given on DeviantART.

%d blogger ezt szereti: